59 éve avatták fel a Népstadiont

59 évvel ezelőtt, 1953. augusztus 20-án avatták fel a Népstadiont. A Rákosi-rezsim presztízsberuházásaként felépített aréna nagyszabású megnyitó ünnepségének terveit a pártközpontban készítették elő.

A Népstadion építését a kommunista pártállam az aktuális ötéves terv kiemelt beruházásaként kezelte. Ám az áruhiány és a munkaerőhiány mellett a politikai és a hatósági elvárások módosítása, sőt még az időjárás is hátráltatta a munkálatokat. Ezért a megnyitót többször is el kellett halasztani, így több tervezet is készült a stadion átadására.

Egy ideig azzal számoltak, hogy az aréna 1948-ban elkezdett építését 1951. december 31-ig be lehet fejezni, majd a dátumot kitolták 1952. augusztus 20-ra. A pártközpontban ekkor egy 4-5 napos ünnepségsorozattal (tömegtorna, atlétika, spartakiád, néptánc) számoltak, amelyek egyben a tavasszal megkezdődő tömegsportrendezvények (MHK) csúcspontjai is lettek volna. A tervekben Sztálin és a nemrég 60 éves Rákosi Mátyás ünneplésének központi szerepet szántak. Miután ezt a határidőt nem sikerült tartani, a következő kínálkozó alkalom 1953. április 4. lett. Ekkor már csak kétnapos rendezvénnyel számoltak. A hangsúly a nemzetközi versenyekre esett (lövészet, vívás, ökölvívás és természetesen két focimeccs). Az erről szóló határozat kimondta, hogy az „ünnepségek részletterveinek összeállításának a moszkvai és leningrádi ifjúság és szépség ünnepét kell alapul venni”.

A rendszer erőfeszítései és önkéntesek toborzása ellenére végül ez a határidő sem volt tartható. A megnyitóra csak 1953. augusztus 20-án került sor. (Így a Népstadion avatása egyben az új típusú szocialista ünnepkultúra egyik sarkalatos napjához, az Alkotmány ünnepéhez is igazodott.) A csúszásoknak, Sztálin halálának és a moszkvai hatalmi harcoknak köszönhetően azonban eddigre Magyarországon is részleges politikai fordulat következett be. Rákosi Mátyás helyett Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki hivatalba lépésekor meghirdette az „új szakasz” politikáját. A stadionavató ünnepségek részleteit ebben a légkörben tárgyalták meg a pártközpontban.

 

 

A megnyitó tervét júliusban fogadta el az állampárt Politikai Bizottsága. Az eseménnyel kapcsolatban 1,4 millió forint bevétellel (jegyek) és majdnem 1 millió forint kiadással (kellékek, élelmezés) számoltak. A dokumentum kimondta: „A tömegbemutatók és sportrendezvények sikeres megrendezésével dokumentálni tudjuk a magyar testnevelési és sportmozgalom fejlődését dolgozó népünk, valamint a meghívandó nemzetközi olympiai bizottság tagjai felé. Utóbbiak részéről hathatós támogatást remélhetünk az 1960-as olympia Budapesten történő rendezéséhez.” Talán emiatt, talán Rákosi pártbeli befolyásának köszönhetően, bár a javaslat Nagy Imrével számolt főszónokként, a testület végül úgy döntött, hogy a megnyitó beszédet Hegyi Gyula, az OTSH elnöke tartsa.

1953. augusztus 20-án az ünnepség kezdetekor a magyar lobogót Csermák József, a kalapácsvetés olimpiai bajnoka vonta fel. Ezt követően tömeggyakorlatokat láthattak nézők, majd ötszáz néptáncos lépett fel. A befejező formagyakorlatok záróképén kirajzolódott: „Éljen a párt!”. Az eseményt értékelő angol diplomatajelentés mégis a következőket rögzítette: „Egy vezető sem mondott beszédet, és a légkör csodálatra méltóan mentes volt a kommunista politizálástól (…) A reggel iskolás gyermekek és DISZ-tagok tornagyakorlataival telt el. Rendkívül jól szervezetten léptek fel, és az egész olyan volt, mint egy tömegbalett. Semmi nyoma nem volt a náci demonstrációkhoz hasonló militarista atmoszférának. De megkönnyebbülés volt, amikor a vége felé a zárt sorú, hiányosan öltözött fiatal atlétákat felváltották vidám nemzeti viseletben a néptáncosok, akik a teret színpompás virágoskertté varázsolták. Az is figyelemre méltó volt, hogy a tömeg is ösztönösen nagy ünneplésben részesítette a régi Magyarországra emlékeztető képet.”

A délután folytatódó rendezvényen a magyar atlétikai válogatott legyőzte Norvégiát. Az 5 órakor kezdődő futballmérkőzésen pedig a Honvéd 3:2-re verte a moszkvai Szpartakot. A következő napok diadalittas és optimista beszámolói ellenére a stadiont, mint köztudott, sohasem fejezték be. Ebben a gazdasági nehézségek (ami a tervek szerint a stadiont is kiszolgáló metróépítést is ellehetetlenítette) mellett, döntő szerepe volt annak is, hogy Magyarországnak nem sikerült elnyernie az 1960-as olimpia szervezésének jogát. Az már nehezen dönthető el, hogy ebben mennyire számított az, hogy a NOB küldöttségének Rákosi Mátyás döntése nyomán a megnyitón már nem jutott hely az ÁVH tervei szerint készített és védett dísztribünön.

HR

Vissza a hírekhez

Videó galéria

Memento Park
Bauer Sándor emléktáblája
Lukács György szobra
"Ámor Háza"

HR

További videók