Az ávósok titkos helyei 1956-ban (2.)

Hol tartózkodtak, mit tettek az ávósok ezt követően a forradalom napjaiban? II. rész

2) A civil életbe való visszahúzódásra főleg vidéki szerveknél, valamint a segédoperatív szerveknél volt lehetőség. A hálózattartással foglalkozó operatív állomány tagjai a konspirált objektumokban (lakásokban) húzódhattak meg. Ennek ellenére a forradalom napjaiban számos „ávóst” tartóztattak le, akik az elkövetkező napokat őrizetben, idegőrlő várakozásban töltötték. Súlyosabb bántódásuk - nem egy esetben józan, mérsékelt forradalmároknak köszönhetően - nem történt. Újbóli munkába állításuk, azonban a csupán gyenge központi hatalommal rendelkező új rezsimnek nem ment könnyen. A decemberi jelentésében ez áll: „A volt államvédelmi szervek vezetői közül néhányan az ellenforradalom alatti őrizetbe vételük alkalmával gyáva magatartást tanúsítottak vagy november első napjaiban visszahúzódtak nem vállalták a munkát. Ezen jelenségek főleg a megyei szerveknél adódtak....”

 

3) Az állomány harmadik része a kezdetektől részt vett a fegyveres harcokban. Legismertebb csoportjaik a rádiót védő karhatalmisták, az október 25-i Kossuth téri sortüzet leadó határőr egységek, a „zöld ávosok”. A rákosista rendszer a végsőkig támogató államvédelmisták szervezetük felbomlása miatt a karhatalmi és egyéb „különítmény-jellegű” fegyveres csapatokban harcoltak tovább. Többen a fegyveres harcok (néhányan a brutális bosszú) áldozati lettek. A kádári propaganda ezekkel az esetekkel kívánta az ellenforradalomnak minősített eseményeket kompromittálni. Az áldozatok száma azonban nem volt magas, a kegyetlen bosszúállás pedig csak egyedi esetekben fordult elő. A Belügyminisztérium 1957 augusztusi összesítése szerint a belügyi állomány vesztesége 155 halott (94 államvédelmis) és 240 (143) sebesült volt.

HR

Vissza a hírekhez

Videó galéria

Memento Park
Bauer Sándor emléktáblája
Lukács György szobra
"Ámor Háza"

HR

További videók