Két avatás - Kossuth szobrok a Kossuth téren

A Parlament körüli köztér, az ország „szimbolikus főtereként”, számtalan alkalommal vált emlékezetpolitikai küzdelmek terepévé. A XX. században (és napjainkban) fellángoló viták leginkább a tér elnevezését is meghatározó Kossuth szobrokhoz kapcsolódnak.

A korábban Tömő térnek, majd Országház térnek nevezett terület mai nevét 1927-ben nyerte el. Ebben az évben avatták fel, bő három évtizedes előkészület után, Kossuth Lajos-szobrát. Horvay János alkotásának elkészítését számos esztétikai, pénzügyi, politikai vita hátráltatta. Végül azonban a new-yorki Kossuth-szobor avatásának híre megsürgette az emlékmű felállítását. Az avató ünnepségen Apponyi Albert a korszak szelleméhez illeszkedve idézte fel Kossuth alakját, elhallgatva az államférfi függetlenségi és demokratikus törekvéseit. Az eseményen jelen volt Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István miniszterelnök is. Utóbbi később nyilvánosan is magyarázkodni kényszerült amiatt, hogy koszorúját előbb helyezhette el, mint ahogy ezt a képviselőház delegáltjai megtehették volna, megsértve ezzel az ország közjogi berendezkedéséhez illeszkedő protokollt.

A szobor egyébként felavatása után is a támadások kereszttüzében maradt. A Parlamentben például az ellenzéki Rassay Károly javasolta, hogy az alkotás átértelmezésével, Batthyány alakjának kiemelésével, mint az első felelős magyar kormány emlékműve kerüljön át a Szent György térre (a Miniszterelnökség épülete elé) és közakadozásból emeljenek egy Kossuth szellemiségéhez méltó szobrot a térre. Erről természetesen, már csak a korszak hatalmi viszonyai miatt is, nem lehetett szó. Az alkotás maradt az emlékművekkel egyre sűrűben teletűzdelt téren.

A szoborcsoport a második világháborúban megsérült. S bár rendbehozatalát 1848. századik évfordulójára tervezték végül ezzel csak 1949-re készültek el. 1951-ben azonban az állampárt kultúrpolitikájának irányítói új szobor felállításáról döntöttek. Az illetékes bizottság a munkára  Kisfaludi Strobl Zsigmondot választotta, akinek feladata a forradalmi Kossuth alakjának megformálása lett. Az 1952. szeptember 19-én, a politikus születésének 150. évfordulóján tartott felavató ünnepség a kommunista Kossuth-kultusz egyik központi eseménye lett. (A szobor megalkotása egyszersmind az új kultúrpolitika törekvéseinek kifejezése is volt, és felállítására mint az ötéves terv meghatározó művészeti alkotására hivatkoztak később.) Révai József beszédéből ugyanakkor nem hiányzott Rákosi Mátyás személyes dicsőítése sem.

A szobor avatása azonban ez alkalommal sem volt zökkenőmentes. A koszorúzásból ezúttal kimaradt az Elnöki Tanács, a Néphadsereg pedig csak a 14. helyen szerepelt, ami kiváltotta az ekkor jelentős befolyással rendelkező katonai vezetők rosszallását. Az igazi probléma azonban az esemény másik főszereplőjével adódott. Rákosi Mátyás, akinek újdonsült miniszterelnökként ez volt az első nyilvános szereplése, a hibás tájékoztatás miatt elkésett a rendezvényről. Az MDP belső vizsgálata nyomán ezért az esemény szervezői megfelelő pártbüntetésben részesültek.

HR

Vissza a hírekhez

Videó galéria

Memento Park
Bauer Sándor emléktáblája
Lukács György szobra
"Ámor Háza"

HR

További videók