Mindennapok a "Káderdűlőn"

Az olvasóinktól kapott számos történet közül az alábbiakban egy rózsadombi, a „káderdűlőn” létesült, diákszálló belső életét bemutató visszaemlékezést közlünk.

 „Budapest, Rózsadomb, Bolyai  út 11.  Egykor az ELTE diákszállója, ami Alpár Gyula építész villája volt, ma gyermekotthon. A Kádár-villa lábszomszédja.  1952. szeptember 1-jén az ELTE  földrajz szakos hallgatójaként lettem a diákszálló  lakója havi ötven forint szállásdíj fejében.  A többágyas szobák kényelmesek voltak.  Az öreg portás, egykori sebesült  partizán a kedvencünk volt,  tőle értesültünk a legfrissebb eseményekről. Egyik reggel megsúgta, a  lábszomszéd házból az ávósok elvitték Kádár Jánost.  (…) 1953. márc. 5-én meghalt Sztálin. Ez egy csütörtöki nap volt.  A hírt a szovjetek csak  8-án, vasárnap hozták nyilvánosságra.  9-én, hétfőn reggel a portás bácsi  izgatottan mesélte a hírt: Képzeljék,  hajnalban itt járt egy rendőr és kötelezett, hogy fekete zászlót tűzzek ki a házra.  Hát honnan vegyek én fekete  zászlót? Talán bontsam el a klott gatyámat?   A rendőr megfenyegetett, ha nem lesz zászló, internálnak.  Hosszas keresés után találtam egy fekete szövetdarabot, meg egy seprűnyelet. (…) Márc. 9-én, hétfő reggel  indultunk le a Rózsadombról a 66-os villamos Török utcai  megállójához.  Akkor a 66-ossal lehetett   a Múzeum körúti egyetemi épülethez utazni.  A villamoson sok volt a síró ember.  Hétfő reggel 8-10-ig kémia előadásunk volt, Nyilasi János docens tartotta.  Pontosan 8-kor  Nyilasi bevonult,  a kezében tartott papírról a nagy embert méltató szöveget olvasott fel.  Szünetben Géza kollégánk sírósan mondta: Jobban fáj, mintha az apám halt volna meg!   Marha  -  mondta valaki hátul. (…) Másnap, kedden  orosz nyelvóránk volt. A fiatal, csínos    tanárnő, Kiss Irén  könnyes  szemmel szólt:  A jegyzetben  a  Sztálin zsivjót /Sztálin él/  szöveget javítsák ki:  Sztálin zsil /Sztálin élt/. Irénke 56 novemberében disszidált. Vajon él e még?  (…) A Bolyai úti diákszállóban esténként kártyacsaták dúltak.  Gyuszi kollégánk hirtelen felpattant, a Szabad Nép napilapból lehasított egy darabot:  Nekem rohannom kell, fel kell adnom egy csomagot, apátoknak, Rákosi elvtársnak!  Másnap este: Szaladok, mert fel kell adjak egy csomagot nagyapátoknak, Sztálin elvtársnak! (…) Ennyire szerettük őket. Géza fel is jelentett  bennünket Ridács elvtársnál, a  tanulmányi osztály  vezetőjénél.”

HR

Vissza a hírekhez

Videó galéria

Memento Park
Bauer Sándor emléktáblája
Lukács György szobra
"Ámor Háza"

HR

További videók