Astoria
Forradalom, terror, náci és kommunista titkosszolgálatok, kádári modernizáció. Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja számos jellegzetes történetet őriz a XX. századi diktatúrák világából.
A mai Astoria a középkori Pest határában állt. (Az egykor itt álló Hatvani-kapu rondellájának emléktáblája 1964 óta az aluljáróban található.) A XX. századi diktatúrák emlékei elsősorban a térnek is nevet adó szállodához kötődnek. Az 1914-ben átadott épület már 1918-ban politikai szerepet kapott, amikor az őszirózsás forradalom ideiglenes hatalmi szervének, a Nemzeti Tanácsnak a központja lett. (Ennek emléktáblája ma is olvasható.) Károlyi Mihály és felesége a negyedik emeleten kapott szobákat, az ország ügyeit irányító testület irodáit az első emeleten rendezték be, ugyanakkor több helyiséget foglyok őrzésére is használtak. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kommunista direktórium tagjai is az épületbe költöztek.
Negyed évszázad elteltével, Magyarország német megszállását követően a szálloda rövid időre a Gestapo főhadiszállása lett. Budapest ostroma során az intézményt a németek kifosztották és bombatalálatokat is kapott. 1945-től azonban újra megnyitotta kapuit, az új elit szolgálatában.
Visszaemlékezések szerint 1956-ban az Astoriánál a tömeg feltartóztatott egy szovjet tankoszlopot és ennek következtében spontán ünneplésre került sor. Alig fél év múlva, 1957 márciusában a Munkásőrség, itt is elhaladó, felvonulása, a berendezkedő Kádár-rezsim fontos erődemonstárciója volt. Az 1956-os forradalom megtorlását követően az első nagyobb szabású rendszerellenes megmozdulások idején (1973. március 15.), a tüntető egyetemisták szétkergetésére szintén a környéken került sor. A rendőri oszlatások során sok fiatalt az aluljáróba szorítottak.
1963-ban ugyanis a nagy forgalmú kereszteződében nyitották meg az első belvárosi gyalogos aluljárót. A beruházás fontosságáról éles viták folytak a budapesti pártvezetésen belül is. Az építkezést számos botrány kísérte, ezért az ügyről még a legfelsőbb szinten, az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén is tárgyaltak. Az elkészült létesítmény ezzel együtt fontos helyet foglalt el a fővárosi modernizációjáról szóló propagandában. (Mindez újabb impulzust kapott a kettes metró első szakaszának megnyitásakor 1970-ben).
A reprezentatív szálloda szerepe az idegenforgalom növekedése miatt a hatvanas években folyamatosan felértékelődött, ezért bővítésére újabb és újabb tervek születtek. Az intézmény jelentőségét mutatja, hogy a hatvanas években az Astoriában önálló MSZMP alapszervezet működött (1966-ban 20 fővel).
Más vendéglátó-ipari egységekhez hasonló a kádári titkosszolgálatok a szálloda több szobáját is „betechnikázták”. Jelenlegi ismereteink szerint, bizonyos szobákban álcázott hang- és feltehetően képrögzítő berendezések is működtek. Mindez főként külföldiek állampolgárok megfigyelését szolgálta. A szállodában üzletvezető-helyettesként dolgozó szt- (szigorúan titkos állományú) -tisztek közül kettőnek a karrierje azonosítható.
Forradalom, terror, náci és kommunista titkosszolgálatok, kádári modernizáció. Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja számos jellegzetes történetet őriz a XX. századi diktatúrák világából.
A mai Astoria a középkori Pest határában állt. (Az egykor itt álló Hatvani-kapu rondellájának emléktáblája 1964 óta az aluljáróban található.) A XX. századi diktatúrák emlékei elsősorban a térnek is nevet adó szállodához kötődnek. Az 1914-ben átadott épület már 1918-ban politikai szerepet kapott, amikor az őszirózsás forradalom ideiglenes hatalmi szervének, a Nemzeti Tanácsnak a központja lett. (Ennek emléktáblája ma is olvasható.) Károlyi Mihály és felesége a negyedik emeleten kapott szobákat, az ország ügyeit irányító testület irodáit az első emeleten rendezték be, ugyanakkor több helyiséget foglyok őrzésére is használtak. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kommunista direktórium tagjai is az épületbe költöztek.
Negyed évszázad elteltével, Magyarország német megszállását követően a szálloda rövid időre a Gestapo főhadiszállása lett. Budapest ostroma során az intézményt a németek kifosztották és bombatalálatokat is kapott. 1945-től azonban újra megnyitotta kapuit, az új elit szolgálatában.
Visszaemlékezések szerint 1956-ban az Astoriánál a tömeg feltartóztatott egy szovjet tankoszlopot és ennek következtében spontán ünneplésre került sor. Alig fél év múlva, 1957 márciusában a Munkásőrség, itt is elhaladó, felvonulása, a berendezkedő Kádár-rezsim fontos erődemonstárciója volt. Az 1956-os forradalom megtorlását követően az első nagyobb szabású rendszerellenes megmozdulások idején (1973. március 15.), a tüntető egyetemisták szétkergetésére szintén a környéken került sor. A rendőri oszlatások során sok fiatalt az aluljáróba szorítottak.
1963-ban ugyanis a nagy forgalmú kereszteződében nyitották meg az első belvárosi gyalogos aluljárót. A beruházás fontosságáról éles viták folytak a budapesti pártvezetésen belül is. Az építkezést számos botrány kísérte, ezért az ügyről még a legfelsőbb szinten, az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén is tárgyaltak. Az elkészült létesítmény ezzel együtt fontos helyet foglalt el a fővárosi modernizációjáról szóló propagandában. (Mindez újabb impulzust kapott a kettes metró első szakaszának megnyitásakor 1970-ben).
A reprezentatív szálloda szerepe az idegenforgalom növekedése miatt a hatvanas években folyamatosan felértékelődött, ezért bővítésére újabb és újabb tervek születtek. Az intézmény jelentőségét mutatja, hogy a hatvanas években az Astoriában önálló MSZMP alapszervezet működött (1966-ban 20 fővel).
Más vendéglátó-ipari egységekhez hasonló a kádári titkosszolgálatok a szálloda több szobáját is „betechnikázták”. Jelenlegi ismereteink szerint, bizonyos szobákban álcázott hang- és feltehetően képrögzítő berendezések is működtek. Mindez főként külföldiek állampolgárok megfigyelését szolgálta. A szállodában üzletvezető-helyettesként dolgozó szt- (szigorúan titkos állományú) -tisztek közül kettőnek a karrierje azonosítható.
-------------
„Az Astoria-szálló előtt, ahol főhadiszállásunk volt, a Nemzeti Tanács volt, minden este nagy tömegek tüntettek. Az esős, jeges őszi időben még éjszaka is órákon át álltak és vártak az emberek. Az országnak gyakorlatilag nem volt kormánya, a Wekerle-kabinet lemondott, de mivel más kormány nem váltotta fel, felhatalmazás nélkül tovább vitte az ügyeket. Az államgépezet megállt. Nehéz feladat volt a rend fenntartása és az anarchia elhárítása. Az Astoria-szállóhoz szinte óránként vonultak az újabb és újabb zászlóaljak, amelyek megtagadták az engedelmességet, és hozzánk csatlakoztak. Parancsot vagy utasítást egyre többen csak a Nemzeti Tanácstól voltak hajlandók elfogadni. Minden kéréssel, kívánsággal az Astoriába jöttek.”
Károlyi Mihály: Hit illúziók nélkül, Budapest, 1982, Európa, 121. o.
„A forradalom első, mondhatni jóindulatú szakaszának egy vérfürdő vetett véget. Ez csütörtökön történt. Van egy barátom, aki maga is ott volt az Astoria Szálló előtt, amikor a tömeg föltartóztatott egy orosz tankoszlopot, s a vezénylő tisztet arra kényszerítette, hogy bújjon ki belőle. "Mit akartok itt, minek jöttetek ide? Miért nem mentek haza?" - kiáltozták neki magyarul és oroszul. A tiszt azt válaszolta, hogy neki föl kell szabadítani a várost a fasiszta banditáktól. Nem volt nehéz meggyőzniük, hogy itt fasiszta banditák nincsenek. Erre a tömeg fölmászott a tankokra, ünnepelte az oroszokat, és magyar zászlókat erősített a tankokra, amit a katonák békés szándékaik jeleként meg is engedtek. Ebben a pillanatban egy másik szovjet tankoszlop közeledett a Rákóczi úton, s amikor a tömeg észrevette, hogy azok is magyar zászlókkal vannak fellobogózva, kitört az ujjongás. "Győzött a forradalom!”
Nádas Péter: Hágai szövegek In: Élet és Irodalom, 2004. 43. szám
„Az aluljárók építése nagyon nagy költségbe kerül és nagyon felforgatja a fővárost. Nem tudom, hogy az eredmény arányban áll-e azzal a munkával és költséggel, amelyet ráfordítunk. Mi benne a haszon? Lehet, hogy itt is tévedek, nem is állítom magamat csalhatatlannak, de én nem tartom olyan nagy vívmánynak az Astoria-aluljárót. Mit old az meg? Azt, hogy amikor a villamos megy hosszában vagy keresztben, akkor nem mennek ugyanott a gyalogosok. És még mit old meg? A járművek tekintetében semmit. Biztonságosabbá teszi a járművek számára a közlekedést a baleseti veszély szempontjából. Nagyon csekély mértékben gyorsítja a gépjárművek közlekedését, mert hiszen lámpa szabályozza, hogy meddig lehet áthaladniuk. De amikor a villamosok áthaladnak hosszában vagy keresztben, ugyanakkor a gyalogosok is áthaladhatnak.”
MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései, 1963. augusztus 12., Sós György felszólalása
„XI.5-17 körül befejeződik az Astoria aluljáró építkezése. Mivel az ott folyó munka nagyon komplex jól szervezett együttműködést és munkaversenyt eredményezett, helyes lenne, ha ennek a nagy erőfeszítésnek nyilvánosságot biztosítanánk. Javasolom, hogy az Esti Hírlap foglalkozzon ezzel és közölje az építkezés befejezésének határidejét. További elképzelés, hogy az aluljáró megnyitása alkalmával egy kiállítást rendeznénk ott az építkezésre vonatkozó dokumentumokból. Ezt fel lehetne használni a közvélemény formálására.”
MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának ülései, 1963. augusztus 14., Keszei Károly felszólalása
