Ezt a förmedvényt (1968-1970 között egészen biztosan) a Kun Béla téren (ma Ludovika tér) lehetett "megcsodálni".

Magyarországon kb., minden húsz évben újra írják a "történelmet", csak a "jó embereket", "hősöket" akarják megtartani, szépen megemlékezni róluk, a többit elpaterolják, mintha nem létezett volna. Kivéve az egész Világ által humanítás elleni vétséget elkövető náci fasiszták és a népirtást végző kommunista vezérek nem érdemesek arra, ma, hogy szobraik nyilvánosan dicsőitsék nevüket, de még így is nélkülözhetetlen részei történelmünknek. Magyarországon és bizonyos határokkal más országokban is, attól függ, hogy milyen a kormány, aszerint értékeli a történelem eseményeit és szereplőit, ezáltal, a hivatalos történelem, minden esetben tele van hazugságokkal. Ha más országok is ennyire esztelenül, szubjektívan, politikai polarizációval és kishitűséggel foglalkoznának a történelemükkel, máre talán nem lenne szobor, festmény, leírás, tárgyilagos elemzés, vagy nem is tudnánk, hogy volt Nagy Sándor, Julius Caesar, VIII. Henry, XIV. Louis, Napóleon, stb. Hiszen ezek a "történelmi hősök" is hadvezérek, diktátorok, királyok voltak, mindegyik megölt, megöletett, megkínzott, nyomorba döntött, kiirtott rengeteg embert, nemzetiséget, akár országokat. Magyarország történelmét ceruzával kellene írni a történelem könyvekbe és nagy radírt kellene mellékelni a könyvhöz. Az erre hajlamos és azok, akik a mindenkori kormányt bálványozzák, akik szeretik, hogy helyettük mindent mást kigondoljon a szeretett vezér, azok szabadon átírhatnák a könyveket, ahogy a kormányok váltogatják egymást. Sok szerencsét a ennek a lapnak a fenntartásához, mostanában 4-8 évenként máshonnan fúj a szél, hacsak ez a diktatúra (egy van csak most, a viktoré) be nem cementezi magát legalább úgy, mint Rákosi elvtárs, vagy Kádár elvtárs, máskülönben lehet, hogy jön majd Népvezér Vona és akkor lesz megint KITARTÁS!