Varázs utca
1945 januárjában az utca valamennyi házából, sőt a Virányos más utcáiból is kiköltöztették a lakókat (egy részük már korábban elmenekült), és az épületeket a szovjet hadsereg, illetve a titkosszolgálatok képviselői foglalták el, a házak és a pincék egy részét eleinte börtönnek használták. A kitörés napjaiban két tömegsírt is ástak a Varázs utca nyugati végénél valamint a Mese utca egyik telkén. Ezeket feltehetően nem sokkal később (két éven belül) exhumálták. Az 1950-es évekre a házak egy részébe magas rangú magyar BM- és pártvezetők, illetve rokonaik költöztek. Ekkor még nem volt minden telek beépítve, a 18-20 számok helyén például egy kisebb erdőség őrzött valamit a terület korábbi arcából. A Varázs utca 2. számú házban lakott az "utcabizalmi" aki naplót vezetett minden bejelentett lakóról.
Az erdélyi születésű Asztalos Sándor Író a Hadakútján" című, a Tények és Tanúk sorozatban a Magvető kiadónál 1983-ban megjelent memoárjában így emlékszik vissza a Varázs utcában töltött idejére, ahová a kitörés után hurcolták:
[1945. február] Már sötét let jócskán, mikor megérkeztünk a Varázs utcába. Itt aztán helyben voltunk, mert egy villa kapuján bevittek mindnyájunkat. Felvezettek egy folyosúfélére, végig egy kókusszőnyegen, s egy üveges szárnyas ajtó elé állítottak. (...) Rajtunk kívül volt ott még egy nő is, aki már régebben ott lehetett és ez meg is látszott rajta. Otthonosan mozgott, biztatott mindenkit - ami rá is fért mindenkire - hogy nem kell félni semmitől, az oroszok nem bántanak senkit, csak meg kell mondani a tiszta igazat. Lám, ő bevallotta őszintén hogy nyilas volt, s egy újjal sem nyúltak hozzá. Csak nem szeretik ha valaki hazudik, mert arra rájönnek egyhamar."
Ide hurcolták Bondor Vilmos főhadnagyot, a Mikó Zoltán vk. százados ellenálló csoportjának egyik tagját és itt gyűjtötték össze a kémelhárítási szempontból gyanús elemeket, akiket néhány kihallgatás után máshová szállítottak el.
Korinek László volt államtitkár közlése:
Dr. Kertész Imre (1926 – 2004) az állam- és jogtudományok doktora, nyugalmazott rendőr dandártábornok, a Bűnügyi Technikai Intézet alapító igazgatója, volt szovjetunióbeli ösztöndíjas, 1956. november 4-től hozzávetőlegesen az év végéig a budapesti szovjet városparancsnok tolmácsa, halála előtt volt szíves elmondani egy, a Varázs utca 40-es évek végi 50-es évek elejével kapcsolatos kuriózumot. „Mivel az utca valamennyi házát szovjetek lakták, annak elejére és végére sorompót állítottak és azt állandóan posztos őrszem vigyázta. Az utcának saját tehenei és birkái voltak, melyeket a János kórház parkjában legeltettek. Minden család esténként jogosult volt 1 liter tej fejadagra.”
1998-ban a Varázs utca 18. számú házban a lakók a lakásaikat megvásárolhatták. A kötetben néhány adat pontatlan:
Hideguti Nándor nem a Napos u. 8. számú házban lakott, hanem a másik oldalon egy házzal lejjebb, egy viszonylag szerény önálló kis családi házban, ami már 1945 családja tulajdonában volt. Biszku Béla pedig nem a Varázs utca 10. hanem a 12. számú házban lakott.
A Varázs utca 18-20-ban egy ideig Grósz Károly is lakott (mielőtt miniszterelnök lett, mert akkor Gáspár Sándor Trombitás utca 37. sz. alatti villáját kapta meg, amit 2009-ben elbontottak.
