A pesti gettó falának utolsó darabja
Budapesten 1944 júniusától a zsidónak minősített személyeknek úgynevezett „csillagos házakban” kellett lakniuk. A nyilas hatalomátvétel után, 1944. november 29-én jelent meg a rendelet arról, hogy a VII. kerületben, hol húzódnak majd a gettó határai. A területről mintegy 12 000 kereszténynek kellett kiköltöznie, és helyükre 40 000 zsidót költöztettek, emiatt a zsúfoltság elképesztő mértéket öltött. A területet 1944. december 10-én fapalánkokkal zárták le, amelyen csak négy kijáratot hagytak meg. Az éhezés, betegségek, harci cselekmények és a nyilasok kegyetlenkedései miatt tömegével pusztultak el a gettó lakói. (Könyvünkben részletes térkép mutatja be a terület egykori határát és intézményeit.)
Az első szovjet csapatok 1945. január 17-én, a Wesselényi utcánál érték el a gettó határát, majd egy napon belül elfoglalták az egész területét. Az egykori harcok és a pusztítás nyomai azonban évtizedeken át megmaradtak. A gettó egykori falának utolsó egybefüggő darabja a Király utca 15. és a Holló utca 14. számú házak közti telekhatáron állt. Ez utóbbi ház 2005-ös lebontása és egy modern (a világörökségi terület védőzónájába nem illeszkedő) lakóépület felhúzása során a falat is lerombolták.
Hazai és nemzetközi tiltakozás hatására azonban sikerült a vállalkozókat rábírni a kőfal újjáépítésére. A helyszínen kialakított emlékhely felavatására 2010. márciusban került sor.
(Az ezzel kapcsolatos részleteket ld. az Óvás egyesület honlapján: http://www.ovasegyesulet.hu/)
Így a mai látogató, egy vasrácsos kapun átjutva, a Király utca 15. udvarán egyszerre szembesülhet a főváros XX. századi történetének legsötétebb időszakával, egy szebb napokat látott XIX. századi ház pusztulásával és a XXI. századi erzsébetvárosi ingatlanbotrány egyik helyszínével.
