Astoria - diktatúrák emlékei a Belváros kapujában
Forradalom, terror, náci és kommunista titkosszolgálatok, kádári modernizáció. Budapest egyik legfontosabb közlekedési csomópontja számos jellegzetes történetet őriz a XX. századi diktatúrák világából.
A mai Astoria a középkori Pest határában állt. (Az egykor itt álló Hatvani-kapu rondellájának emléktáblája 1964 óta az aluljáróban található.) A XX. századi diktatúrák emlékei elsősorban a térnek is nevet adó szállodához kötődnek. Az 1914-ben átadott épület már 1918-ban politikai szerepet kapott, amikor az őszirózsás forradalom ideiglenes hatalmi szervének, a Nemzeti Tanácsnak a központja lett. (Ennek emléktáblája ma is olvasható.) Károlyi Mihály és felesége a negyedik emeleten kapott szobákat, az ország ügyeit irányító testület irodáit az első emeleten rendezték be, ugyanakkor több helyiséget foglyok őrzésére is használtak. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a kommunista direktórium tagjai is az épületbe költöztek.
Negyed évszázad elteltével, Magyarország német megszállását követően a szálloda rövid időre a Gestapo főhadiszállása lett. Budapest ostroma során az intézményt a németek kifosztották és bombatalálatokat is kapott. 1945-től azonban újra megnyitotta kapuit, az új elit szolgálatában.
Visszaemlékezések szerint 1956-ban az Astoriánál a tömeg feltartóztatott egy szovjet tankoszlopot és ennek következtében spontán ünneplésre került sor. Alig fél év múlva, 1957 márciusában a Munkásőrség, itt is elhaladó, felvonulása, a berendezkedő Kádár-rezsim fontos erődemonstárciója volt. Az 1956-os forradalom megtorlását követően az első nagyobb szabású rendszerellenes megmozdulások idején (1973. március 15.), a tüntető egyetemisták szétkergetésére szintén a környéken került sor. A rendőri oszlatások során sok fiatalt az aluljáróba szorítottak.
1963-ban ugyanis a nagy forgalmú kereszteződében nyitották meg az első belvárosi gyalogos aluljárót. A beruházás fontosságáról éles viták folytak a budapesti pártvezetésen belül is. Az építkezést számos botrány kísérte, ezért az ügyről még a legfelsőbb szinten, az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén is tárgyaltak. Az elkészült létesítmény ezzel együtt fontos helyet foglalt el a fővárosi modernizációjáról szóló propagandában. (Mindez újabb impulzust kapott a kettes metró első szakaszának megnyitásakor 1970-ben).
A reprezentatív szálloda szerepe az idegenforgalom növekedése miatt a hatvanas években folyamatosan felértékelődött, ezért bővítésére újabb és újabb tervek születtek. Az intézmény jelentőségét mutatja, hogy a hatvanas években az Astoriában önálló MSZMP alapszervezet működött (1966-ban 20 fővel).
Más vendéglátó-ipari egységekhez hasonló a kádári titkosszolgálatok a szálloda több szobáját is „betechnikázták”. Jelenlegi ismereteink szerint, bizonyos szobákban álcázott hang- és feltehetően képrögzítő berendezések is működtek. Mindez főként külföldiek állampolgárok megfigyelését szolgálta. A szállodában üzletvezető-helyettesként dolgozó szt- (szigorúan titkos állományú) -tisztek közül kettőnek a karrierje azonosítható. Az intézménynek szerepe volt Schmitt Pál karrierjében is, aki 1976 és 1981 között az Astoria igazgatóhelyettese volt.
