Kossuth téri sortűz, 1956
Az 1956. október 25-én kevéssel dél előtt eldördülő Kossuth téri sortűz döntően befolyásolta a forradalom fejleményeit. A cenzúra korlátait elvesztő információforrások (sajtó, rádió, majd röplapok) révén, valamint a félelmeiktől szabaduló állampolgárok érintkezése által 56 évvel ezelőtt gyorsan elterjedt a Parlament előtti vérengzés híre.
A zűrzavaros eseménnyel kapcsolatban ugyanakkor az atomizált nyilvánosságban számos változat keletkezett. Néhány nappal később (november 4-e után) pedig a történet tabuvá vált. Elbeszélése nemcsak a nyilvánosságban vált lehetetlenné, de az 1956 kanonizált történetét megkérdőjelző megnyilatkozásokat a magánszférában is ellenőrizték. (Elsősorban az állambiztonság hálózatának segítségével.)
A kegyetlen megtorlások közepette berendezkedő Kádár-rezsim intézkedései alapján nemcsak a szétlőtt várost igyekeztek helyreállítani, hanem számos 1956-ban keletkezett dokumentumot, emléket is eltűntettek. Az októberi napok eseményeit felejtésre ítélték.
1956 későbbi hivatalos elbeszélései a tények meghamisításának, az elhallgatásnak, és az álszemérmességnek az eszközeit alkalmazták. A magyar népi demokrácia története (1944-1962) című népszerű összefoglalóban még 1978-ban is ez állt:„… az ellenforradalmi erők kezdeményezésére sokezres tömeg vonult a Parlament elé, ahol a Földművelésügyi Minisztérium padlásán megbúvó csoportjuk – gyorstüzelő fegyverekből – tüzet nyitott a Kossuth téren gyülekező emberekre. A sok halálós áldozatot követelő fegyveres provokációt azután az ÁVH-ra fogták és egy gyűlölethullám előidézésére használták fel.”
A részben a Kossuth téri vérengzés ellenében döntő fontosságúvá növelt Köztársaság téri eseményeket a pártállami propaganda szerint elbeszélő Hollós Ervin egyik meghatározó művében (Köztársaság tér, 1956) tömören csak ennyit közölt 1974-ben: „…. előző nap [október 25-én] megtámadták a Központi Vezetőség székházát, de a támadókat a honvédek visszaverték…”
Magyarország történeti kronológiája 1983-ban pedig a következőket tartalmazta: „Október 25. (…) délelőtt tüntetés az Országház előtt. (Fegyverhasználatra is sor kerül, melynek több halálos áldozata van.)”
Bár 1990 után számos kutatást folytattak a sortüzekkel kapcsolatban, a történtek részleteit minden kétséget kizáróan nem sikerült rekonstruálni. A téren ugyanakkor több a vérengzésre utaló emlékhelyet is felállítottak. Közülük talán a Földművelésügyi Minisztérium homlokzatán elhelyezett vasgolyók emlékeztetnek a leghatásosabban a békés tüntetők ellen bevetett fegyverek gyilkos erejére.
