Mindennapok a "Káderdűlőn"
Az olvasóinktól kapott számos történet közül az alábbiakban egy rózsadombi, a „káderdűlőn” létesült, diákszálló belső életét bemutató visszaemlékezést közlünk.
„Budapest, Rózsadomb, Bolyai út 11. Egykor az ELTE diákszállója, ami Alpár Gyula építész villája volt, ma gyermekotthon. A Kádár-villa lábszomszédja. 1952. szeptember 1-jén az ELTE földrajz szakos hallgatójaként lettem a diákszálló lakója havi ötven forint szállásdíj fejében. A többágyas szobák kényelmesek voltak. Az öreg portás, egykori sebesült partizán a kedvencünk volt, tőle értesültünk a legfrissebb eseményekről. Egyik reggel megsúgta, a lábszomszéd házból az ávósok elvitték Kádár Jánost. (…) 1953. márc. 5-én meghalt Sztálin. Ez egy csütörtöki nap volt. A hírt a szovjetek csak 8-án, vasárnap hozták nyilvánosságra. 9-én, hétfőn reggel a portás bácsi izgatottan mesélte a hírt: Képzeljék, hajnalban itt járt egy rendőr és kötelezett, hogy fekete zászlót tűzzek ki a házra. Hát honnan vegyek én fekete zászlót? Talán bontsam el a klott gatyámat? A rendőr megfenyegetett, ha nem lesz zászló, internálnak. Hosszas keresés után találtam egy fekete szövetdarabot, meg egy seprűnyelet. (…) Márc. 9-én, hétfő reggel indultunk le a Rózsadombról a 66-os villamos Török utcai megállójához. Akkor a 66-ossal lehetett a Múzeum körúti egyetemi épülethez utazni. A villamoson sok volt a síró ember. Hétfő reggel 8-10-ig kémia előadásunk volt, Nyilasi János docens tartotta. Pontosan 8-kor Nyilasi bevonult, a kezében tartott papírról a nagy embert méltató szöveget olvasott fel. Szünetben Géza kollégánk sírósan mondta: Jobban fáj, mintha az apám halt volna meg! Marha - mondta valaki hátul. (…) Másnap, kedden orosz nyelvóránk volt. A fiatal, csínos tanárnő, Kiss Irén könnyes szemmel szólt: A jegyzetben a Sztálin zsivjót /Sztálin él/ szöveget javítsák ki: Sztálin zsil /Sztálin élt/. Irénke 56 novemberében disszidált. Vajon él e még? (…) A Bolyai úti diákszállóban esténként kártyacsaták dúltak. Gyuszi kollégánk hirtelen felpattant, a Szabad Nép napilapból lehasított egy darabot: Nekem rohannom kell, fel kell adnom egy csomagot, apátoknak, Rákosi elvtársnak! Másnap este: Szaladok, mert fel kell adjak egy csomagot nagyapátoknak, Sztálin elvtársnak! (…) Ennyire szerettük őket. Géza fel is jelentett bennünket Ridács elvtársnál, a tanulmányi osztály vezetőjénél.”
