Titkos lakások
Az állambiztonság ügynöki találkozóinak helyt adó egykori házakat Gerhes Gábor fotói művészi módon mutatják be az Index oldalán és a Műcsarnok aktuális (Mi a magyar? című) kiállításán. Háttéradatok a titkos lakásokról.
A könyvünkben külön szócikkel szereplő állambiztonsági ingatlanok alaposabb megismerését néhány véletlenül előkerülő levéltári dokumentum tette lehetővé. A címjegyzék forrása egy 1974-es összefoglaló jelentés. Az anyagot az ÁVH katonai elhárítását vezető, az 1956-os forradalom fegyveres leverésében tevékenyen közreműködő, majd a BM Nyilvántartó Osztályát vezető Selmeczi György terjesztette fel, Kamara János belügyi államtitkárnak, aki hosszú belügyi és államvédelmi karrierje, a kémelhárítás egyik vezetője is volt, 1980-ban pedig bekerült az MSZMP Központi Bizottságába, s két évig belügyminiszterként is tevékenykedett.
Az összegzés szerint 1974. június 30-án Budapest területén az állambiztonság (BM III. Főcsoportfőnökség) 144 találkozási (T) - és 183 konspirált (K) -lakással, valamint 1822 foglalkoztatott hálózattal rendelkezett. A statisztikai adatok országos összesítése szerint a használatban lévő T-lakások 20,6%-a, a K-lakások 82,8%-a és a foglalkoztatott hálózat 32,4%-a működött a főváros területén.
Az ügynöki találkozók számára biztonságos körülményeket nyújtó ingatlanok 15 fővárosi kerületben voltak megtalálhatók, a legtöbb közülük a belső és nagy forgalmú kerületekben helyezkedett el (A II. kerületben 33, az V. kerületben 52, a XI. kerületben 41, míg a XIII kerületben 48 volt belőlük.) Amint azt a jelentés adatsorai mutatják a lakások többségét 1956, illetve az állambiztonság átszervezése 1963 után szervezték be. A helyszínek között elég magas, bár csökkenő mértékű volt a fluktuáció.
Az összegzés ugyanakkor az otthonukat időnként ügynöki találkozókra felajánló „T-lakásgazdák” megbízhatóságát emelte ki, többségük már 5-10 éve segédkezett a szerveknek. Ezzel együtt őket is alaposan ellenőrizték és jellemzőikről részletek számadatok maradtak fenn: Közülük 100 fő volt az MSZMP, 2 fő a KISZ tagja, így pártonkívüliként 42 vállaltak szolgálatot az állambiztonságnak. Munkájukat „hazafias alapon”, azaz önkéntesen végezték, csupán 3 fő kapott valamilyen jellegű anyagi juttatást. A hálózati személyek beszámoltatásában segédkező tulajdonosok döntő többsége 1974-ben már elmúlt 45 éves, közülük 54 főről rögzítették, hogy (főként turistaként) már járt nyugati országokban, húszan rendelkeztek valamilyen jellegű egyéb külföldi kapcsolattal.
Az együttműködők döntő többségének feladata csupán a lakás rendelkezésre bocsátása volt. Más operatív kombinációkban, akciókban, csak ritkán vettek részt. A lakások titkosságát az átvilágítás alkalmával megfelelőnek ítélték. Öt év alatt „negatív okok” miatt csak 15 T-lakásgazdától kellett megválni, míg 61 K-lakás közül ezalatt csak hetet kellett lebukás miatt feladni. A nyilvántartásokkal, szervezéssel működéssel azonban a hetvenes években is akadtak még problémák. Ennek köszönhetően fennmaradt egy olyan lista is, amely azokat a címeket tartalmazza, ahol 1974-ben egy utcában háromnál több lakással rendelkezett az állambiztonság:
(I.) Attila út 2-4, 35, 41, 109, 115, 117; (V.) Október 6. út 5, 8, 19, 26; (VI.) Benczúr u. 35/c, 37, 39; (V.) Népköztársaság útja 21, 55, 127, 132; (VII.) Barát u. 5, 6,7 , 11; (XI.) Bartók Béla út 14, 20, 60, 62, 74; (XI.) Fehérvári út 26, 30, 105, 118; (XI.) Szakasits Árpád út 17, 34/a, 36/b, 46/b; (XIII.) Balzac u 18, 27, 32, 48/b; (XIII.) Fürst S u. 7/a, 12, 30, 41; (XIII.) Hegedűs Gyula u. 20/a, 29/b, 30, 50; (XIII.) Pozsonyi u. 11, 39, 40, 52; (XIII.) Visegrádi u. 17, 38/b, 52/b, 67/a
